|
Ferencz Ákos
CROPELL
Ha az utca emberét megkérdezzük, többségük
csak találgatna. De valljuk, be sokan csak dobálóznak ezzel
a szóval és pontos tartalmát, hátterét maguk sem tudják.
Megkísérelünk egy kicsivel tágabb rálátást biztosítani mind
az utca emberének, mind pedig azoknak akik komolyabban akarnak
foglalkozni a témával.
A pellet egy forma. Semmi különös nincs benne.
Lehetne rudacskának, bogyónak vagy kukacnak is hívni az
ilyen formát. De ez nem hangzik elég komolyan ezért inkább
a nyugati szóhasználatot vettük át.
A pellet tehát alapvetően sem a pontos méret sem a rendeltetést
vagy alapanyagot nem jelenti. Azaz lehetnek nekem akár műanyag
rudacskáim, orvosságaim, de darált húsom és nyúltápom is,
valamennyi pellet. Pedig ezek egyike sem készült ugyanazzal
a géppel vagy eljárással.
Miért ez a hasonlóság?
Ha belegondolunk az egyik legkézenfekvőbb forma ez. Ha az
alapanyagot péppé, porrá őrlöm és folyamatosan egy vagy
több kis furaton átpréselem, akkor kis rudakat kapok (lásd
húsdaráló). Ha ezeket a rudakat eltördelem hosszirányban,
kész a pellet. Azaz egy képlékeny, kezelhetetlen masszából
egy könnyen kezelhető, többé kevésbé egyforma formájú darabokat
kapok. Ezt tudom osztályozni, szállítani, adagolni. Csupa
olyan műveletet, ami az automatizált világunkban elengedhetetlen.
Ha pedig ez előállítás során még össze is tudom nyomni,
azaz kipréselem a levegőt a ledarált részek közül akkor
helyet is nyertem, ami szükséges ahhoz, hogy gazdaságos
legyen vele foglalkozni. Gondoljunk csak bele, sok esetben
egy hetedére tömörödik össze az anyag. Tehát egy hetednyi
alapterület kell a tároláshoz, hét teherautó helyett egy
is elég ugyan annyi energia elszállításához, de nekem, felhasználónak
is hetente egyszer kell csak feltöltenem a tartályt, nem
pedig minden nap.
Akkor miért nem préselünk mindent össze, ha lehet még jobban?
A kérdés jogos, de sajnos mint minden beavatkozás rengeteg
energiával jár. Először porrá kell mindent ledarálnom, azután
szinte összekalapálnom. A darálás bajos művelet és költséges.
Az alapanyag odaszállítása sem kis feladat. Ha pedig minden
levegőt kipréseltem a darálmányból, akkor az alapanyagot
már nem tudom jobban összenyomni. Vannak fizikai és gazdasági
határok. A energetikai pelletek ezeket a határokat feszegetik.
Pont ezért olyan nehéz feladat. Gyártónak, felhasználónak
egyaránt.
Akkor miért csináljuk?
Mert úgy tűnik nincs más esélyünk. Az előbb említett határok
gazdaságilag a gázárak emelkedésével nyíltak meg. A klímaváltozás
jelei pedig egyre szembetűnőbbek. Hazai energiánk nagy részét
fűtésre fordítjuk. A szén, gáz, olaj mind ásványi, azaz
többlet széndioxidot bocsát ki, növelve az üvegházhatást,
ami elősegíti a klímaváltozást. Ha minden hazai erdőt kivágunk
tűzifának, egy darabig meleg lesz, de azután? A gyerekeink?
Vagy vágassuk ki a szomszéd országok fáit? Sokan beszélnek
megújuló energiaforrásról és a fát, az erdőt is idesorolják.
De sokszor megfeledkezünk arról, hogy vannak rövid idő alatt
megújuló (pl. évenként) és lassan megújuló alapanyagok vagy
más néven biomasszák. Az erdő, a fa a lassan megújulók közé
tartozik. Legfőképpen, ha csak a belsejét hasznosítjuk,
ágakat, kérget eldobjuk. Ez történik ugyan is a fa-pelletnél.
Az energiaerdők, ültetvények jelentős része gally és kéreg.
Ebből a jelenlegi fa-pellet szabványnak megfelelő fűtőanyagot
nem lehet készíteni! A szabványos fa-pellet a fa legbelső
részéből készül, abból, amiből bútoraink, tetőink is.
Miért nem hasznosítjuk a fa többi részét?
Ehhez kicsit vissza kell menni az időben. Pár évtizede a
fafeldolgozó ipar melléktermékeként keletkezett fűrészpor
és faforgács sok gondot okozott. Nem tudták hol tárolni,
nem volt gazdaságos a szállítása. A közvetlen elégetése
nehézkes volt. Sok esetben csak kiszórták a földre. Az energia
árak emelkedtek, s ekkor jött az ötlet, valahogy össze kellene
préselni és eltüzelni. Az állattenyésztésben alkalmazott
takarmány prések rendelkezésre álltak. Sok kísérletezés
és fejlesztés után ezeket átalakították és elkezdődött a
fa-pellet gyártás. A fa belseje jól, szinte hamu nélkül
ég el. Egyszerű égető kelyhekben könnyűszerrel eltüzelhető
lett a fa-pellet. Sorra másra alakultak a kazán gyártók,
szinte kivétel nélkül mind ugyanerre az egyszerű égetési
eljárásra alapozva. Hamarosan megjelentek a szabványok,
melyek szigorú határértékeket állapítottak meg. A kelyhes
égetés ugyan is kényes. A magas hamutartalom hamar eltömi.
Nincs is szebb mint télen a kihűlt lakás közepén az égő
kehelyből a összekeményedett salakot kivakarni! Mi a megoldás?
Szigorítjuk a szabályokat. Még alacsonyabb hamutartalmat
engedünk meg. Így is történt, a DIN szabvány után megjelent
a DIN+ ami már csak a legeslegjobb fáknak a legeslegközepéből
engedi meg a fa-pellet gyártását. Ez van érvényben ma is.
Persze, mindaddig, amíg hegyekben áll a fűrészpor és hulladéknak
minősül, lehet belőle válogatni, mazsolázgatni. De egyre
többen és többen kezdték használni, megnőtt a kereslet.
Az évek, évtizedek alatt felhalmozódott fűrészpor hegyek
lassan eltűntek és az éves utána termelés nem bizonyult
elegendőnek. Elindult hódító útjára a nemzetközi pellet
piac. Oroszország, Kanada és sok más földrész is csatlakozott
a termeléshez. Szállítják hajón, vasúton, teherautón. Az
import gázt és szenet egyre többen lecserélik import fa-pelletre.
De legalább ez megújuló energia!
Igaz, de lassan, 15-20 év alatt újul meg. Ezzel akkor is
számolni kell, ha messze van, és nem a mi erdőnk. Nem tudom
az orosz jogi szabályozás mennyire erős, hogy kivágott fák
helyén az új erdők telepítését kiharcolja. Eközben a piac
azonban egyre erősebb. Ennek következtében az ár is az egekbe
szökött. Sok esetben megközelítette a gázét. És sok esetben
nem is lehetett kapni. Nyugati szomszédjaink ugyan is hajlandóak
többet fizetni érte mint mi. Inkább oda viszik. Kérem tehát
az olvasót, gondolja meg, mielőtt a lakása közepébe egy
szép légfűtéses fa-pellet kandallót épít be, egyedüli fűtő
eszközként!
Mi a teendő?
Azért nem kell kidobni a fa-pellet kályhákat. Jó azonban
tájékozódni. Minden esetben érdemes akkora fedett tároló
kapacitást létrehozni a ház körül, melybe az egész téli
tüzelőt el lehet tárolni. Ha erre nem adódik lehetőség,
akkor olyan kereskedőt kell találni, aki megfelelő pénzért
eltárolja a már kifizetett mennyiséget. Legfontosabb azonban
időben beszerezni a fűtőanyagot. A nyár hevében nehéz erre
gondolni, tudom, de megéri. Egyrészt mert akkor még van,
másrészt olcsóbb is. Azután ha lehet több éves szerződést
kell kötni. Így a kereskedő is biztosítva van, mi is.
Jól látható, az ellátás biztonsága kulcs kérdése az iparnak.
Véleményem szerint nincsenek megfelelő hazai tároló kapacitások.
Egy tüzép erre kevéssé alkalmas, nem lehet a szabadban tárolni
a fa-pelletet. Az sem megoldás, hogy csak kamionnyi megrendelést
esetén állnak velem szóba a kereskedők. Ennek az elosztó
hálózatnak ki kell épülnie. Amíg ez nem lesz mindenki számára
elérhető, inkább kuriózum marad az egész, valódi piaci verseny
nélkül. Ez pedig senkinek sem jó. A táblázatban éppen ezért
esik több szó a ellátásról, mint magáról a fa-pelletről.
Az olyan kérdések hogy legkisebb rendelhető mennyiséget,
saját raktár kapacitás, tavalyi szállított mennyiség mind
mind az ellátás biztonságát hivatott kikutatni. Ki kell
alakulnia a szállító eszközöknek is. Ezt nem lehet leönteni
a ház elé, mint régen a szenet és belapátolni. Ide valódi
szolgáltatás kell. Megfelelő eszközökkel, valamennyi felhasználói
igényt kielégítve. Ha én egy bérház sokadik emeletén lakom,
és nem cipelhetek, akkor is kell legyen megoldás. A gáz
ugyan is felmegy a tizedikre is, a nyolcvan éves nénihez
is. Igaz drága, de van. Mindaddig, amíg ezek az alternatív
tüzelőanyagok nem tudják ezeket a problémákat áthidalni,
nem lesz a drága gáznak valódi vetélytársa.
Az előző részben láthattuk,
hogy a fa-pellet kényes. Kényes az alapanyagra és a tüzeléstechnikára.
Ezt már tőlünk nyugatra is felismerték. Próbálnak is más
irányba kutatni, csakhogy a fa-pellet már igen elterjedt
és nehéz lecserélni. Magyarország lassan lépeget előre.
Nálunk most terjed csak a pellet tüzelés. Hátrányunkból
most előnyt kovácsolhatunk. Hogyan? El kell felejteni a
"hagyományos" fa-pellet égőket.
Ha nyugatabbra felismerték a zsák utcát, miért menjünk bele
mi is? Az fa-pellet égő kialakítása miatt nem lehetséges
magasabb hamutartalmú anyagok eltömődés nélküli eltüzelése.
Ide forradalmian más megoldás kell. A növények között megtalálható
anyagok hamutartalma erősen változik, de a tiszta fáét egyik
sem közelíti meg. A legjobbak is 4-5%-osak. Sok ezek közül
salakosodik és jelentős szerves sav tartalma miatt erősen
korrozív. Nagy a kihívás, de vannak már működő, piacon kapható
kazánok is. Ezen technológiák nyomán kell elindulni. Hasonló
dolgot kell csinálni, mint annak idején a fa-pelletnél,
de tanulni kell a hibákból. Nem szabad mazsolázgatni. Mind
szélesebb skálájú alapanyag elégetésére alkalmas a berendezés
annál biztosabban lehet hosszútávon is ellátni olcsó tüzelővel.
Ennek legalapvetőbb feltétele, hogy nem lehet érzékeny a
magas hamutartalomra és salakosodásra. Ha ezt elértük, akkor
bátran préselhetjük pelletté azt, amink van. Lehet szalmából,
fűből, nádból, energiaerdőből. Ami legkönnyebben elérhető.
A kulcsa mind a hosszútávon fenntartható gazdaságosságnak,
mind pedig az ellátás biztonságának a diverzitás, azaz a
sokszínűség figyelembe vétele. Jelenleg Magyarországon a
található agri-pellet üzem kb. 50 km-es körzetében évenként
jelentősen változó mennyiségű és minőségű mezőgazdasági
anyagok keletkeznek, gyűjtőnéven: "biomassza".
Találó kifejezés, ez valóban egy nagy massza, egy heterogén
egyveleg. Ha ezt fel tudom dolgozni és el tudom tüzelni,
akkor nincs vetélytársam. Ennél olcsóbb tüzelés nem lehetséges.
A helyileg, szezonálisan legnagyobb mennyiségben keletkezett
alapanyagok a legolcsóbbak. Ha olyan feldolgozó, pelletáló
eljárást találunk, mely megfelel a tüzelő berendezés követelményeinek
és a logisztikai igényeknek, akkor nyert ügyünk van.
De lehet e ilyen eljárást találni?
Már van magyarországi és külföldi példa egyaránt. Sorra
épülnek olyan üzemek, ahol agri-pelleteket gyártanak. A
növényolaj-préselés melléktermékeként keletkezett olajpogácsa
is pellet formájú, a megfelelő technológia alkalmazása esetén.
Ennek a kialakulóban lévő piacnak a sajátossága, hogy egyenlőre
nincsenek szabványok. Azaz szabadon változtathatom az alapanyag
összetevőket és a méretet. A felhasználót ugyan is a meleg
érdekli. Ha a kályhám jó meleget ad olcsón, kevéssé érdekel,
milyen alapanyagú tüzelő anyag van benne. Ez a gyártó felelőssége.
Neki a fűtőértéket kell garantálni, a kazánnak a gond mentes
elégetést. Jól látható, a két szereplő egymásrautaltsága.
Ne gyártsak addig agri-pelletet, amíg nem tudom, hogy lesz
e berendezés, amiben el lehet égetni. Elképzelhető, hogy
a jövőben sok fajta agri-pellet lesz, amit azonban nem csak
az összetevők változatossága de a mérete is megkülönböztet.
A forma is változhat?
A pellet feltételezhetően marad. De a fa-pelletnél megszokott
6-8mm átmérő nem valószínű. Ezt nem gazdaságos előállítani.
Korábban ez felelt meg a fa-pellet égőnek legjobban, ezért
terjedt el. Pelletnek nevezhetjük a rudacskákat 25mm átmérőig!
Azon felül brikettnek hívjuk. Általában elmondhatjuk, hogy
az átmérő, térfogatsúly és automatizálhatóság kompromisszumaként
alakul majd ki a méret. Az átmérő növelésével csökken ugyan
a gyártáshoz szükséges energia, ellenben a tömörség, a porladás
mértéke nő. Az átmérő növelésével csökken a térfogatsúly,
egyre kevesebb fér bele ugyan abba a tartályba, egyre több
a köztes levegő. Ezáltal drágul a szállítás és tárolás,
de ha nem kell messze vinni (helyileg keletkezett és felhasznált
anyagok) akkor nem ez lesz a döntő költség. A brikett nehezen
automatizálható és adagolható, megmarad kézi adagolásúnak.
Valahol 12-20 mm között fog kialakulni szerintem az átmérő,
és valószínű rövidebb lesz, mint a jelenlegi fa-pellet.
Inkább a szén brikettre fog hasonlítani.
Ilyen lesz a jövő fűtőanyaga?
Ha logikusan gondolkodunk, könnyen beláthatjuk, hogy igen.
Magyarország nem bővelkedik fában. Az import függőség fenntartása
nem cél. A helyi mezőgazdasági anyagok feldolgozásával és
helyi hasznosításával itthon maradnak a jövedelmek, nem
vándorol ki az országból. Megoldást nyújthat a mezőgazdaság
számára is. Ez hosszútávon is fenntartható, évenként megújuló
energiaforrás. Ebben helye lesz a pár év alatt megnövő energiaerdőknek
is, hiszen az ebből készült kérges fa-pellet inkább hasonlít
az agri-pelletekre mint a hagyományos fa-pelletre. A különböző
anyagok keverésével a gyengébb minőségű és fűtőértékű alapanyagokat
fel lehet javítani, tüzelésüket könnyebbé tenni. Folyamatosan
változni és fejlődni fognak ezek az fűtőanyagok, újabb és
újabb növényfajták nemesítésével, elfeledett fajták felújításával.
Mindig alkalom lesz olcsóbb és jobb után kutatni. A préselési
eljárás is változhat, a jelenlegi módszerek elsősorban száraz
anyagot képesek tömöríteni így a szárítás sok esetben elkerülhetetlen
és drága. Célszerű kisebb üzemeket telepíteni nagyobbak
helyett, az alapanyag logisztikai költségeinek minimalizálása
végett. Jól látható, hogy komoly kihívást jelent ennyi anyagnak
a mozgatása. Vonatkozik ez a kész termékekre is. A fa-pelletnél
ismertetett elosztó hálózat megléte, kiépítése itt is elengedhetetlen.
A nagy mennyiségek miatt nem éri meg köztes tárolókba szállítani
és onnan elosztani. Közvetlen a gyártótól érdemes vásárolni
fűtőanyagot. De ennek kidolgozásához még sok idő és munka
kell.
Vannak azonban olyan területek, ahol már most is jól használhatóak.
Kisüzemek, kertészetek, önkormányzati intézmények, stb.
Nagyobb teljesítmény igényük miatt már jelentősen olcsóbb
az agri-pelletek alkalmazása a gázhoz képest. A kisebb méretű
tüzelő berendezések fajlagosan drágábbak, de új beruházás
esetén mindenképpen megéri,1-2 éven belül megtérül.
|